Miről is hallgatnak, amikor a sportról beszélnek?
Nem azzal manipulálnak, amit mondanak, sőt még csak azzal sem, ahogy mondják, hanem azzal, amiről hallgatnak – szokták mondani, s valószínű nincs ez másként a sport esetében sem. A Bernard sports rajzfilmsorozatból többet megtudok a sportról, mintha bármelyik román sporthíradóra vagy sportcsatornára kapcsolnék, ahol rögtön felvilágosítanak arról, hogy a focibiznisben ki bozgor, ki cigány, ki aromán, estetleg ki gay, vagy – jobbik esetben – arról, hogy melyik focistának a felesége hol és mit vásárolt, vagy arról, hogy hol töltik az ünnepeket.
De nem fogom megtudni, hogy mi a helyzet a testnevelő órákkal. Pl. hány diákot mentenek fel tornaórákról különösebb ok nélkül az orvosok? Hogy milyen is a testnevelő tanár státusa? Hogy mit gondolnak egyes szülők a sportról, és mit nem tudnak róla?
Miért nem beszélnek arról, hogy hová jutott az elit sport, s hol tart ma a tömegsport? Hát az iskolássport vagy az utánpótlás? Vagy miért nem beszél senki elég hangosan a lelkes egyesületekről, elkötelezett alapítványok munkájáról?
Miért nem beszélünk arról, hogy az úszás lassan luxussporttá vált minálunk? Hogy vannak városok az Európai Unióban, amelyek központjából kitiltották a kerékpárosokat? Vagy arról, hogy vannak pozítiv példák is.
Miért nem beszélünk az önkörmányzatok szerepéről? Infrastrukturáról? vagy arról, hogy egyébként szerény költségvetéssel rendelkező önkormányzatok hogyan és miért tartanak fenn A ligás focicsapatot? Mennyibe kerül, és mi mindent lehetne ebből szintén a helyi sportéletért tenni?
Azt kívánom, hogy ilyesmikről, s persze emberekről, rendezvényekről, jó és rossz élményekről, kiváló teljesítményekről, edzésekről és edzéstervekről beszéljük itt.
2011. január 2., 22:13
Igen, frusztráló amiről írsz. Ez van. Itt van például Kolozsvár: tanév ideje alatt közelíti az 1 millió lakost (lehet egy picit túlzok, de mindenképpen tömegekről beszélünk) Ehhez képest a városnak két olimpiai méretű úszómedencéje van, ezekben zajlik a gyerekek úszótanfolyama, vizilabdamérkőzések, a nyugdíjasok wellnesselése, téli időszakban köcsögök parádézása nyári strandlehetőség híján, ha komolyan gondolod, és egy-másfél órát edzésszerüen szeretnél úszni, reggel 5-kor kell kelned, hogy 6 órától megejthesd ezt a kis tevékenységet, de ezzel együtt még mindig 4-5 kollégát kell kerülgetned a sávodban.
Vagy vegyük a futást. Mindenhol azt olvasni, hogy a futáshoz csak egy jó futócipő kell, s azzal eresztheted bárhol. De mi van, ha én nem akarom az autók kipufogógázát szívni az utcán, miközben a betonon cseszem szét az ízületeimet és köcsögök kiabálnak utánam, hogy “un-doi”, továbbá nem akarom, hogy kicsapott harcikutyák támadjanak rám a Bükkben és nem akarok alkalmanként 3 lejt fizetni azért, hogy a Babes-parkban kocoghassak, mert úgy gondolom, hogy nem kapok érte semmit cserébe.
Miért nincs egy többszázezres lélekszámú nagyvárosnak, mint Kolozsvár, egy Central Park-, egy Margitsziget-szerű civilizált facilitása, ahol az ember fia kedvére vigyázhat az egészségére, azért, hogy minél tovább maradhasson egészséges tagja ennek a társadalomnak és minél később szoruljon arra, hogy kolonc legyen a társadalom nyakán.
Szóval ilyen és ezekhez hasonló frusztrációim vannak nekem is.
2011. január 7., 11:47
szerintem kissé igényes vagy
2011. január 10., 14:57
Tessék?!!!
2011. január 12., 17:42
hát, hogy legyen olyan futópálya mint a Margitszigeten….
nincs… meg sok uszoda sincs… kényelmetlen… de még jó, hogy van a Bükk és Babes-park.
egyébként én is ezt a retorikát szoktam használni amikor meg kell győzzem magam, hogy ne menjek sehova s facebook-ozzak otthon vagy blogokat olvassak
2011. január 12., 17:59
Kedves Bálint, minél többen legyenek az olyanok, mint te, és nem is lesz.
A retorika egy dolog, a sport pedig más dolog. A kettőt nem keverem. Retorikától függetlenül én olyankor is kimegyek szaladni, mikor neked még facebookozni sincs erőd és kedved. Az aszfalton, a kipufogógázban, a Bükkben, útfélre vetett állattetemek mellett, olykor legázsprayzve egy-egy kutyát. Ahol lehet, ahogy lehet. De közben vágyhatom valami jobbra, nem?
2011. január 13., 10:38
dehogynem, s reméljük mire meglesz, még szaladni is képesek leszünk.
2011. január 13., 15:28
Na ezt jól mondod!:)